|
Squall Távolrévbe érkezik
Squall 2004.07.11. 19:33
 Squall Távolrévbe érkezik...
*Egy fiatal 17 éves srác ér a város falai elé. A város északi főkapuja előtt megállva a várfalakról megnézik az őrök. A fiatal suhanc nem tűnik különösebben veszélyesnek, és ellenségnek sem. Rövid habozás után kinyitják a kaput és beengedik a városba. Ahogy belép körülnéz. Megbűmúlja a hatalmas falakat immáron belülről, de nem esik hasra az égbenyúló tornyoktól, szép, többemeletes házaktól, nem most előszőr jár városban, de ez a város mindenesetre az egyik legpompásabb és legfejlettebb város ahova betette lábát. Lenne mit felfedezni, de most nem ezért jött, de érkezésének okát nem árúlja el senkinek, még egy-két napig várnia kell, míg végre ideérnek a többiek is. Lassan elindul a város főutváján a főtér felé ahol a szökőkutak onták magukból a formára szabott vizet. Ügyes gnómok szerkesztette szerkezeteknek köszönhetően ölt formát a víz miközben feltör a forrásból. Az egyik ilyen szökőkút felé tart hogy kicsit megmosakodva felfrissítse magát.
Odaérve a szökőkúthoz megmosakszik és elindul tovább, nézi az utcán járó embereket, elfeket, drowokat, és egyéb szerezeteket. Lassan besétál az egyik fogadóba, mint a cégér hirdeti Távolrév Kávézójába.
Jóestét kívánok. *Köszön halkan és örömmel látja hogy alig pár ember van idebenn.
Squall kék szemű, átlagmagas, viszonylag izmos alkatú 17 éves srác. Barna félhosszú haja van. Arca fehér, mondhatni sápatag, jobb szeme fölöttől, homlokán jobbról balra, keresztben lefelé egy vágástól származó heg húzódik a bal szeme alatti részig. A pulthoz sétál és mi mást rendelhetne egy kávézóban mint kávét?! Ezért rendel egy csésze kávét.
_______Eközben_______
[Mylu]
*Tekintete élénken követi az utcán zajló eseményeket, olykor egy-egy beszélgetés hangjai is elérnek hozzá, érdekes élettörténetek, mosolygásra késztető cselekmények....mindebből egy ajtó nytása nyomán keletkező léghullám zavarja meg. Ösztönösen az ajtó irányába pillant. belépő idegent nem ismeri, majd tekintete ismét az utcai látványosságra réved.
_______Eközben Szelene és Gilber asztalánál________
[Szelene]
*Csendesség a válasz a férfi kérdésére, nem tudja mit is modhatna…*Kerestél….miért?Nincs válasz? Hiszen engem nemigen szoktak keresni…mostanság meg főleg nem. Voltak idők, amikor, igen kerestek.Engem, a Holdtündért…Szelene De Morandit az embert. Aztán valahogyan ezek az idők elmúltak, valahogyan vége lett.Mostanság az utóbbi időben inkább csak a lelkemet akarták, a rossznak ….mindennek ami a testemet is romokba dönthetné.Hogy mégis itt vagyok talán az Életem igazi ajándéka. Talán jó döntést hoztam akkor…akkor amikor az Éjtemplomból kisétáltam*kicsit elmereng, talán csak ő tudhatja e percben miről beszél.De nem is volt fontos.A szomorú szemek, melyeknek most újra csak az emlékek rajzoltak kósza könnyeket elfordul a férfitól, hogy igyekezzen legyőrni magában a felejtés könnyeit.Igyekezzen túllépni önmagán, végre már* Sajnálom ami a Ligetben félbe maradt. Annyi mindent megbeszélhettünk volna…akkor.Nem tudom.Akkor úgy éreztem képesek lettünk volna beszélni mindenről mi a szívünket nyomta. És talán te is képes lettél volna mesélni nekem a múltadról.Ami bántott.Mert én éreztem, hogy a szemeidben szomorúság van.* aztán a szavak félbeszakadnak ahogyan az ajtó újra kinyílik.
Jó estét* fordul Szelene az érkező felé és egy pillanat erejéig maga sem értve az okát elidőzik szeme rajta.Olyan különös…áthatóan világító szemek…mintha fürkésznének..mintha..Elnyomja magában a további gondolatokat, ám az idegenről nem veszi le szemeit, amíg Betty kávét nem tesz elé a pultnál.Ekkor a tündérszemek megdermednek és alig lesz képes újra visszafordulni.Igyekezve megőrizni önuralmát…nehéz most…szemei újra visszakalandoznak.
Újabb ajtónyitódás, újabb betérő.Őt egy rövid mondattal köszönti Szelene* Jó estét* majd egy újabb pillantás a fiatal fiúra a pultnál és a szemek újra a kávéscsészén pihennek me
[Squall]
Squall mosolyogva nézi Petroca Darrent aki épp Gilber-t szemelte ki és most épp ismerkedik vele. Tekintete aztán egy másik vendégre siklik. Mylura
akit közápkorú tündének saccol. A nő nyúlánk alkatú, büszke tartású tünde. Alkatából Squall Leonhart szinte fogadni merne a nő táncosnői múltja, vagy legalábbis hogy huzamosabb ideig köze volt a tánchoz. Ő ember. Mégsem olyan hétköznapi. Persze ez titok, még a barátai is embernek hiszik pedig hiába néz ki annak azért mégsem az. Persze a korát illetően valóban csupán 17 éves, és mint minden faj gyermekét melyeknek van érzéke a széphez elbűvöl egy tünde látványa, és Squall szereti a táncot is, habár annyira nem tud táncolni, igaz ez azért lehet mert nem is próbált. Nincs ideje effélékre. Pontosabban táncolt ő már elég sokat ..pengékkel a kezeiben. Tovább nézi a nőt. Megpillant a nyakában egy különleges rózsakvarc medál, és a nő fülében ugyanilyen függő.
_______Eközben_______
[Quistis Trepe]
*Egy 18 éves ifjú leány lép be az ajtón és vidáman, de úgyanakkor némi komolysággal is köszön a bent tartozkodoknak.*
Üdvözletem!
*És egy közeli asztalhoz surran. Most érkezett nemrég a városba, és kíváncsian tekint széjjel.* Hová is jöttem? *Kérdi mintegy önmagától.*
_______Eközben_______
[Mylu]
-Jó estét ! *köszönne éppem, amikor újra nyílik az ajtó és egy fiatalnak látszó , magát eléggé jól álcázó hölgy lép be, s kávét kér így a köszönés már neki is szól. Még jó , hogy nem kapkodta el a köszönést...- gondolja, s arcán derűt sejtettő hulám fut végig, hogy aztán hamar el haljon, letörölve arcáról az érzelmeket. .....És pillantása újból az utcáé.....Kifogyhatatlan forrás, ha élményeket kell gyűjteni.
Külön szerencse, hogy éppen kifelé néz,.. legfeljebb aki éppen most felnéz a kávézó ablakára azt hiszi, hogy rámosolyog. Hmmm....érik még meglepetések a tündét....- gondolja, s ujjai medáljára fonódnak szórakozottan. Senki sem tudhatja, hogy az életet jelenti számára ez a medál.
-Szervusz! *köszön vissza a lánynak. Hangjában kedves felhang....Különösen kedvesek szívénak a gyerekek, és a fiatal felnőttek. Mindig a gyermekei jutnak az eszébe. Akár a lánya is lehetne... Míg figyeli a lány szöszkeségét és parányi tanácstalanságát, magán érzi a nemrég érkezett férfi tekintetét. Egy alig észrevehető szemöldökrándulás jelzi, hogy érzi a kiveséző tekintetet. *
[Squall]
Aztán Myluról tekintete Szelenére vándorol, aki Gilber asztaltársa. Azé a Gilberé akihez az a lány odaült ismerkedni. Alaposan szemügyreveszi a lányt. Egy átlagos magasságú fiatal tündért lát. A lány hajának színe fekete, dúsan leomló. Arca kedves. Átlagos alkatú, szemei zöldek és árad belőlük a szomorúság. Hangja lágy, nyugtató amennyire hallotta az imént beszélni.
Ékszerként a nyakában vékony láncon medalion lóg.
Aztán megpillantja az érkezőt. Mégjobban elmosolyodik.*
Jóestét Quistis. Késtél :).
[Quistis]
*Öröme még nagyobb lesz mikor ismerős arcott lát a helységben.*
Squall! *Kiállt fel és ott hagyva csapot-papot hozzá rohan. Nem sok híjja van hogy ne ugorjon a nyakába, de megáll előtte és boldogan mosolyog rá.*
De jó hogy láttlak...már megijedtem hogy történt veled valami...tudod, mikor elvesztettelek a szemem elöl. Minden rendben?
[Squall]
*Ahogy a lány odarohan hozzá feláll a pult melletti székről, nemsokkal, de magasabb néhány centiméterrel a szöszke lánynál, aki viszont idősebb nála egy évvel.*
Szia :). Hát én nem aggódtam érted, biztos voltam benne hogy nem fog bajod esni. De ahhoz képest mekkora sereg táboroz az erdőknél elég simán átjutottunk. Egész jó hely ez a város. Nem kérsz egy kávét vagy valamit? Nemtudom, azthiszem kéne keresni egy fürdőt, mert elég koszos vagyok, nem ártana megfürdenem. Mit szólsz hozzá?
[Quistis]
*Helyeslően bólint és vidám csillogással a szemében néz körül.*
Érdekes hely, azt meg kell hagyni.
*Ismét a fiúra tekint.*
De mielött megyünk bármerre is, én éhen halok...együnk elöször.
*Kérleli és pajkosan tekint rá, majd kihúzza magát és kissé komolyabb lesz.*
Mi van Hawkkal? Ő merre van?
[Squall]
Hawk kinn röpköd a város fölött. Alkonyatkor elküldöm az üzenetünkel. Ha minden igaz két három napon belül ittlesznek a többiek.
Hát én is farkaséhes vagyok úgyhogy együnk :).
*Mondja mosolyogva.*
Itt a pultnál jó lesz vagy üljünk egy asztalhoz?
És mit is szeretnél enni?
[Quistis]
Egy asztalnál jobb lenne...no meg kényelmesebb is.
*Neveti ismét el magát vidáman. Megnyugodott hogy a madár is épségben itt van. Elindul egy szabad asztal felé és megfogja a fiú kezét, úgy húzzva maga után.*
Nem tudom...bármit megennék, válasz valamit és én is azt eszek...amúgy szegény Hawk nem éhes?
*Kérdi és közben leül.*
[Squall]
Nem, ő evett már :).
Úgyhogy akkor együnk mi is. Mondjuk egy kis sültcsirke? Sültburgonyával? Megfelel vagy inkább mást ennél? És mit kívánsz inni?
_______Eközben Szelene és Gilber asztalánál________
[Szelene]
*A szemek újra csak az utcát kémlelik, nem tudván mit mondani Gilber szavaira.Hiszen nem volt ő olyan kellemesen szívvidító jelenség mostanában, mint egykor. Annyi minden mi belülről marcangolta és nem engedte felszabadulni őt.Sok dolog volt, mely fájdalmas volt a számára mégsem akart mást mint hogy láthatóvá váljon a szemek számára, melyek eddig lehunyva néztek és nem vették őt észre. Hát mégis volt valaki aki észrevette. Talán véletlenül…talán ebben is a sors keze volt. Az hogy a férfi pusztán barátkozni akart némiképp megnyugtatta Szelenét.Sok minden volt még benne a múltból, melyeknek feledése hosszú időbe fog telni és ebbe bizony most nemigen fér bele semmi más. Egyenlőre ő is barátokat keresett, aztán majd az idő és persze a körülmények eldöntik miből mi lesz.Talán egy nap ráun Távolrévre és visszaköltözik az Obszidiánerőd védelmébe és soha többé nem teszi be ide a lábát.Igen talán ez lesz a legjobb amit tehet…ha ennek az átkozott háborúnak vége.
Elhallgatott…vagy talán nem voltak most szavai, nem akart semmit mondani.Mit is mondhatott volna?
Gilber…köszönöm hogy megértő vagy.Sajnos vannak dolgok amiket még magam előtt is tisztáznom kell, semhogy olyan könnyű lenne, mint gondolom, sőt olyan nehéz minden nappal.Olyan dolgok ezek miken túllépni nem lehet. Vagy legalábbis csak nagyon nehezen. Felsejlenek a múltból örökkön, mint egy átkozott parazita és nem engednek. Nem hagynak élni, nem hagynak létezni.Beledöngölnek a földbe, hogy aztán hiába is kiabálok senki nem hallja keserű jajj szavaim. Üresen kongják vissza a falak, üresen elnyelik a fák, és én ott vacogok egyedül, mint egy riadt kis őzike, kinek már nincs menedéke, kit elüldöztek, ki fél…nagyon fél az árnyaktól..mindentől ami mozog.* apró megcsillanó könnycsepp ahogyan magát látta a szavai mögött.És valóban ez volt ő. Nyitott világ, sebezhető és könnyen megbántható. Talán túl könnyen és talán már túl sok volt rajta a seb, talán túl sok. Ideje volna bekötözni őket….tényleg ideje volna.Az utolsó kortyokat, melyek már kihűltek legurította a kávéból, majd a kis pettyes csésze még pár másodpercig a finom ujjak ölelésében pihent, majd az asztalra került.*
[Quistis]
Az jó lesz. És éppen ebben a sorrendben.
*Mosolyog, majd egy borocska felé mutatt.*
Olyat...vagyis egy kis vörösbor és máris rendben leszek. Akkor már minden fontos ügyben számíthatsz rám.
*Mondja kedvesen...mert tudja ha éhes akkor semmi másra nem tud figyelni. Föleg ha egy kávézóban ül.*
[Squall]
*Squall ahogy leül az asztalhoz Quistissel akaratlanul is hallja amit a szomorúszemű tündér nő és Gilber az ember beszélgetnek. Pontosabban Szelene, a tündér nő beszédét hallja meg. Mosolya szertefoszlik mintha nem is lett volna. Quistisre pillant, nem tudja ő fülelt-e a nőre. De a tündérnő barátokra vágyik. És nekik is szükségük van barátokra, hisz csak most érkeztek egy idegen városba hogy segítsenek. Quistisre nézve kezével bocsánatkérőn int, engedelmet kér és felállva odasétál Szelenéék asztalához.*
Elnézést a zavarásért. *Mondja a fiatal fiú kicsit habozba míg végigondolja mit is akar pontosan mondani.* Akaratlanul is hallottam miről beszélgetnek, és főleg az ön. *Pillant Szelenére.*
Szavaira lettem figyelmes. Mi is éppen barátokat keresünk. Ha volna kedve csatlaközhatna hozzánk egy vacsora erejéig, sőt ha később van kedve, velünk tarthatna fürdőzni is, bár mi még nem tudjuk hol vannak itt fürdők. Úgyhogy segíthetne is nekünk. Ja és persze a partnere. *Fordul Gilber felé is* Az úr is csatlakozhat természetesen hozzánk.
*Mondja majd csendben állva várja a választ. Közben magához inti az egyik péncér(nő)t és Quistis és saját rendelését leadja a két személyre szóló sültcsirke, pár szelet friss cipó, és sültburgonya, és egy palack vörösbor személyében, de még marasztalja a pincér(nő)t hogy megtudja bővítsék-e a rendelést négy személyre vagy marad a kettő, esetleg három lesz belőle. Aztán észbekap.*
Jajj, elnézést az udvariatlanságomért, az utitársam: Quistis Trepe *Mondja mosolyogva hátrafordulva félig, az asztalnál ülő lány felé mutatva.*
Jómagam pedig Squall Leonhart vagyok, szolgálatukra. *Mondja mosolyogva, varázslatosan csillogó kék szemei szinte nevetnek.*
[Gilber]
*Bólint a tünde szavaira. Tudja miről beszél, naponta vív háborút saját lelkében. Előrehajol, rákönyököl az asztalra.*
Csak arra figyelj oda Kedves, nehogy a múlt örvényében ragadj. Tudom, nem egyszerű *döl hátra ismét. Mosolyogva néz a smaragdzöld szemekbe. Szemeiben most nem látszik komorság, csak mérhetetlen szeretet, az is csak egy pillanatra ...
Biztathatná még szép szavakkal, de szívébe elégedettség érzése költözött. Még megérinti a Holdtündér kiürült pohara mellett fekvő kezet, biztatón, aprót szorít rajta.*
-Veled vagyok, ne félj! :)
*Aztán visszavonva kezét feláll*
-Légy jó, drága Holdtündér! *kezét szívére téve hajtja meg magát, s mosolyog.*
-Isten véled! *köszön el, s kifele indul. Bár meginvitálták, mosolyogva hárította el a kedvességet s folytatta útját...*
*Barátságosan biccent a fiataloknak, Myluhoz érve egy aprót mosolyog "Viszlát!"-ot köszön neki is. majd kilép az utcára.*
[Mylu]
*Akaratlanul is eljutnak füléhez a tündérlány kicsit keserű szavai, ami komolyan elgondokodtatják......hát más is megélte, amit ő is megélt, hogy inkább itthagyott csapot-papot, mintsem elviselje tovább a késszúrásokat, amiket sokan olyan élvezettel döfnek az érző szívekbe. Két emberöltőt töltött odahaza imádott szigetén, mire rászánta magát, hogy visszajöjjön, hisz lánya és férje nagyanyja itt él a városban. Már azt hitte sosem fog többé ez eszébe jutni, hisz nem szeret erre gondolni. Elkomolyodva tekint ki az utcára, majd halk sóhaj hagyja el ajkait.*
Meglepetten néz az előbb szívébe költözött komorság miatt, majd kedvesen köszön a távozónak*
-Viszlát Uram
[Squall]
Viszlát uram. *Köszön a távozó Gilber után.*
[Szelene]
*Az asztalukhoz lépő fiatal fiún egy icipicit meglepődik és felvonja szemöldökét, úgy hallgatja végig…talán valóban a magány ellen ez lehet a legjobb orvosság.Hiszen ők is barátokat keresnek, akárcsak Szelene…és talán Gilber is.Már éppen válaszolna fiúnak, mikor látja Gilber menni készül.*Ilyen hirtelen?* csodálkozik el némiképp majd megadóan hajtja le a fejét és figyeli a kezét megszorító kezet.Jól esett az érintés és az a figyelem amellyel iránta viseltetett* Köszönöm Gilber, nagyon köszönöm.Minden szó , melyet kapok, legyen az akármilyen szerény kis biztatás olyan számomra, mint a legdrágább kincs, melyet a szívemben őrzök.Jó éjt és minden jót Gilber, remélem még találkozunk.Hiszen tudod, az útjaink folyton keresztezik egymást.*Majd a zöld szemek nézik folyamatosan a távozót.
Nagyot sóhajtva fordul oda a fiúhoz, aki mindeddig türelmesen várt* Nos ha nem bánja, egyedükl csatlakozom Önökhöz, lévén kedves vendégem és beszélgetőtársam elment.*közben tekintetével a szőke lány felé pillant és igyekszik mosolyogni, bár ez mostanság inkább grimasznak tűnt tőle.Hallgatja a fiú bemutatkozását, és szemeit picit lehunyva kezét a mellkasára téve meghajol előtte* Örvendek Squall.És természetesen a kedves barátjának is…Quistis…hm…különleges név.*pillant újra a bájos lány felé* én pedig Szelene vagyok…egykor és furcsamódon még mindig félig emberi lény…emberi érzésekkel az emberi világból..úgy hívtak Szelene De Morandi….de mára változtam és sok minden velem együtt…a nevem Szelene La Luna lett…adózva Holdanyácskának.Ki dajkálta tündérét folyton és folyton.* közben odasétáltak az sztalhoz és Szelen kihúzva egy széket intett Bettynek mielőtt leült, hogy csupán egy újabb adag kávé amit kér.* Fürdők…igen ismerek Fürdőt, bár talán a város ostroma miatt kissé más hangulata lesz, lévén azon keresztül futnak be a hajók a tengerről és közelítik meg sokan a várost, de talán ilyenkor ste egy kicsit csendesebb….reméljük.* fejezi be végül és elhallgat…már így is olyan sokat beszélt.*
[Quistis]
*Érdeklődve figyeli Squall próbálkozását és megtámassza az atllapot kezeivel. Tenyerébe fekteti állát és néz a másik asztalt és az ott ülöket. Majd amikor úgy tünik felé néznek vidáman int feléjük. Az asztalnál éhesen várva a finom falatokat már szinte fetreng...amikor hallja valaki elindult kifelé. Felkapja fejét és a távozó felé int bucsút majd vissza rogy az asztalra, és arccal lefelé teszi fejét.*
[Squall]
*Mosolyogva ült le ő is Szelene után az asztalhoz.*
Ön nem eszik semmit? *Kérdi bár ez inkább megállapítás volt látva a pultoslánynak való intést.*
Ezekszerint egy fürdő van. És ott elég nagy a nyuzsi, hát azért fürödni csak kell :).
Ami az ostromot illeti tudna nekem mesélni róla?
*Kérdi miközben mostmár közelről alaposabban szemügyreveszi a smaragdzöld szemű tündérlányt.*
És szabad kérdeznem miért ilyen szomorú?
Szelene ..La Luna..
|
[Szelene] Az ostromról nemigen tudok önnek mesélni, Squall, tudja jómagam egy találkozó miatt jöttem a városba az ostrom előtt pár nappal és itt ragadtam emiatt az átkozott háború miatt* morog magában kicsit, bár ez nem bosszúság, inkább csak az értelmetlen harcok miatti füstölgés a részéről* Tudja, én egykor az Acéllobogósoknál voltam hadvezér…Tudom, tudom rámnézve inkább gondolna egy törékeny kis tündérnek. Igen valóban talán ennek tűnök, de tudja a látszat bizony sokszor csalóka.Az Obszidiánerődbe igyekeztem volna vissza de sajnos a városból már nem jutottam ki és a csapataimról sem tudok semmit. Levelet tudtam csak egy kalózhajóval küldeni a társaimnak, remélem megkapták.Ha minden jól megy néhány nap múlva hajó fog várni a Fürdőben …egy kis csónak, mellyel visszatérhetek Nem szoktam ennyi időt tölteni a városban…amióta* nem fejezi be a mondatot, mert fájtak még az emlékek, meg aztán elnézve a két fiatalt, nem gondolta, hogy ezzel kellene őket fárasztania.Aztán meglepi Squall utolsó kérdése~ És szabad kérdeznem miért ilyen szomorú? Szelene ..La Luna..~….mennyi mindent kellett volna erre a fiúra rázúdítani, hogy elmondhasson mindent, hogy megoszthassa vele a múltban rekedt megannyi titkát, melyek most kiszivárogtak, akár a megrepedt burkon, és szinte semmi akadály nem volt számukra.Mégis igyekezett talán pár szóban elmondani* Furcsa és különös életem volt nekem már mielőtt Távolrévbe értem….azóta pedig szinte sodort magával az élet. Olyannyira sodort, hogy egy ilyen nagy vihartölcsérből hatalmasat zuhantam. Kiestem a földre, ki a kegyelemből, és most itt fekszem összetört tagokkal…tudja. Csalódtam…bántottak…aztán én is csalódást okoztam és én is bántottam. Akaratlanul de mégis…most az fáj, hogy nem tudtam azt mondani: bocsánat. Csak magamba folytottam, hallgattam. A hallgatás az egyetlen mellyel annyi mindent meg tudunk ölni, olyan sok mindent.Pedig néha jó ha nem mondunk semmit. De most kellett volna..most igen. Elmúlt az életemből ezer dolog, mit biztosnak és sziklaszilárdnak hittem…elmúltak* a zöld szemek megadóan néztek a férfi kék szemébe, de aztán zavartan lesütötte őket, nem nézve többé fel, csak a szürke köpeny szélét gyűrögetve folyamatosan.*
[Quistis] *Kicsit elbóbiskolt, de hát érthető hiszen fáradt is meg éhes is...éppen elég volt bejutniuk a városba. Felkapja fejét az asztallapról és kissé álmos és fáradt tekintettel néz körül. Akkor veszi észre a nőt az asztalnál. Kitisztul a kép és felismeri azt akit Squall invitált meg. Gyorsan kihúzza magát és elmosolyodik vidáman.*
Elnézést...
*Pironkodik egy picit, majd folytatja.*
A nevem Quistis Trepe. És Squallal érkeztem most nemrég...örvendek.
*Nyújtja kezét a nő felé kedves mosollyal az arcán nézi közben, majd megszólal a hasa. Ekkor elpirul teljesen*
[Squall] Tudja kedves Szelene La Luna. Nagyon örülök hogy egy ilyen harcászatban jártas személlyel akadtunk össze. Mi épp ilyen személyeket keresünk. Egyenlőre ezt ne hangiztassa, de ha a város még két-három napig kitart akkor felmentősereg érkezik. Hatalmas sereg gyűlt, el sem hinné mennyire messzire eljutott a Thrillion romjain épűlt város
-Távolrév ostromának híre. És ezt a szent város sokan szeretnék védeni, pontosabban a gonosz híveit, azt a rengeteg szörnyet ami a város köré gyűlt. A jók sem vakok, és nem süketek. Sokan gyűltek hogy elsöpörjék a gonosznak seregeit.
Kát, legfeljebb három nap és ideér a sereg. Nem erőltetett menetben haladnak, egy kifáradt sereg nem sokat érne, pihennek rendesen, így egy pihent erős sereg érkezik hamarosan. Mi előrejöttünk megnézni hogy nem-e vették még be a szörnyek a várost, és szerencsére nem, és remélem kitartanak a város védői még három napig.
Szóval ez még titok. A város vezetőit kéne megtalálnunk. Nem szeretnénk ha a hír miatt nagy ünneplés lenne, és reggelre egy részeg védősereg elvesztené a várost.
Azt nem tudom miben, vagy kiben csalódott, és kinek okozott fájdalmat, és kitől nem kért bocsánatot. De abban egyetértek, hogy a hallgatás könnyen öl meg álmokat, vágyakat, vagy akár embereket.
A kimondott szó hatalmáról az egyik tanítómeysterem mesélt. Rengeteg gondolatunkat elhallgatjuk mások elől, pedig ha mernénk megosztani velük minden egész másképp alakulhatna, mint ahogyan (legtöbbszőr rosszúl) alakul. Nemtudom ki az akit megbántott és nem kért bocsánatot, ha esetleg még meg tudná tenni, tegye meg, sohasem késő. Vagyis inkább, jobb később mint soha. __Majd... Quistist nézi mosolyogva ahogyan a lány egyre jobban elpirul. Ő is nagyon éhes már, és végre megérkezik a sültcsirke a sült burgonya körettel, pár szelet kenyér és a palack bor mellé két pohár. Squall megvárja míg Quistis kiszolgálja magát.*
Jóétvágyat, nagyon jó illata van. *Míg Quistis kiszolgálja magát Squall addig tölt a borból a lánynak majd magának is, bár ő még csak 17 éves, és alkoholt csak ünnepekkor ihat, mert rendjében egyébként tilos az alkohol fogyasztása hétköznapokon, bár van jónéhány ünnepnap, akkoris csak mértékkel ihat, de itt nincs egy tanítómester sem és most nem otthon van így egész sokat tölt magának :).*
|
Nem fogok harcolni és ha önök ezért jöttek akkor csak szánni tudom önöket.*mondja kurtán Szelene.Nem ilyen beszélgetésre számított, mikor a fiatalokhoz jött és talán picit a csalódottságát sem tudta leplezni.Nem, semmiképp sem óhajtott harcolni, és csak sajnálni tudta ezeket a fiatalokat, kik mégis kardot ragadnak* sajnálom, én...nem hiszem, hogy mi most egymásnak a legjobb társaság lennénk.* igen érzi, hogy a gyakorlatiasság, mely ott buzogott bennük, nem passzolt az ő lelki síkon mozgó gondolataihoz.Sajnos.*
[Squall] Viszlát. *Köszön Mylu után. Most kap észbe, azt a tündenőt is meg kellett volna invitálni. Bár lehet nemet mondott volna, de egy próbát megért volna, csak valahogy nem jutott eszébe.*
Ó, úgylátom nem becsüli a harcolókat. Én azért jöttem harcolni mert születésem óta a rendemben életem. A jó gyözedelmeskedéséért az életemet adnám. *Mondja komolyan.*
És akkor még az életem a legkevesebb amit adhatnék. Tudja, ön ittvan ebben a városban, de ezekszerint önt nem zavarja hogy primitív értelemmel bíró szörnyeket úszítanak a városra. És miért? Ha jól tudom valami király szeretne trónra ülni és uralkodni, de ez a király nagyon primitív. Min uralkodna itt ha megöli a városban élőket az ostrom alatt? Tudja, én azért harcolok mert ahol a gonosz a jó fölé tornyosul, ott elkél a kéz a jó oldalán. És a város nincs valami fényes hylezetben. Ön ha közönyös ezen téma iránt akkor a szívében vagy gonoszság lakik, vagy életunt, vagy egyszerűen bölcs, és úgy gondolja fölösleges ez a vérontás. Ha akarja tudni, a vérontás szerintem is felesleges, de nem a városvédők támadták meg a szörnyeket, és nema városvédők hívták azt a királyt hogy térjen ide szörnysereggel és ostromolja meg a várost. AZ itt élők belekényszerültek hogy az életükért harcoljanak. Nem ők akartak háborúzni, nekik musály. A gonosz, a király, ő döntötte el, és ha leteszik a védők a fegyvert azzal csak a gonosz győz. Halott ember ritkán beszél és gondolkodik. Ezrek mártírhalála nem hozna semmi hazsnot, csak fölösleges volna. És utána mi lenne a várossal? Szörnyök árasztanák el, és rövidesen egy letarolt táj maradna, rmok és semmi más csak halál és gonoszság. És sem én, sem azok akik a város felé tartanak nem fogják hagyni hogy ilyen vége legyen ennek az ostromnak.
|
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
